Két cikk között, két hét között, két élet között… annyi minden változott, hogy leírni is lehetetlen. Ami eddig ott volt a kezünkben, kihullott, és elérhetetlenné vált. És mégis mi az a minden, ami volt? Egy-egy felelőtlen érintés, áttáncolt éjjelek, közös esték a barátokkal, családi ölelések. Egyszóval: szabadság.

A világ jelenleg retteg és talán semmi sem lesz olyan, mint amilyen volt ezelőtt. Belecsöppentünk a vihar előtti csendbe, várjuk a sorsunkat, és még mintha az idő is velünk érezne, hóvihar és virágos tavasz váltakozik. Talán itt a perc, hogy átértékeljük a pillanatokban rejlő lehetőségeket, hogy a mindennapokban milyen gyorsan elrohan az egyik legnagyobb kincsünk, az idő. Ragadjuk meg, fordítsuk javunkra és használjuk ki, de előbb adjunk pár percet magunknak, hogy gyászoljuk picit mindazt a szépet, ami eddig a miénk volt.

A festményeken át most a legszebb kincseinkre emlékezünk. Hat örök érték, hat gyönyörű alkotás vár.
Közösség

– Ken White festménye
Nem is hittük, hogy ennyit számít az idegen emberek közelsége.